2011. december 27-ke kedd van. Egy álmos téli nap, legalábbis itt nálam, ha kitekintek az ablakon.
Szerencsére főznöm nem kell úgyhogy a szövegelek egy kicsit.Gondolom kíváncsiak vagytok hol is voltam és mit is csináltam az elmúlt időszakban. Ha nem érdekel akkor nem jó helyen jársz lapozz tovább!
Tehát:
Ott tartottam potom két évvel ezelőtt, hogy kis külföldi kitérőm után, újra hazatértem és Sopronban telepedtünk le kedves Nyuszifülemmel, Csabival.
Sikerült munkát is találnom, nagyon szerettem, szerényen szeretetben, békességben éldegéltünk, és tervezgettük az életünket. Akkor kezdődött az a bizonyos válság, ami még mindig tart és a magyar népnek nem is mostanában ér véget (legalább is úgy tűnik).
2009 április ötödikén, kedvesem születésnapján, egy fergeteges partin ünnepeltünk drága barátainkkal, akkor még nem tudtam, hogy örök emlék marad, ugyanis az ünneplés végén fogant meg egyetlen gyönyörű gyermekünk, Dórika!
Persze mindezt csak egy hónappal később tudtuk meg.
Elég nagy dilemma, hogy mit is csináljunk ezek után, abban biztos voltam, hogy a picikémet szeretném világra hozni, még úgy is, ha elég cudar a helyzet, csak a kivitelezés okozott gondot.
Sajnos tartalékaink nem lévén, hónapról hónapra éldegélve elég nagy bátorság volt bevállalni, de úgy gondolom a mai napig, egy égi jel volt.
A helyzetet felmérve arra a döntésre jutottunk, visszatérünk szülővárosunkba, földiinkhez.
Drága keresztanyukám, kölcsönözte nekünk lakását, így fedél már volt a fejünk felett. Egyetlen unokanővérem, egyből mozgósította a babakelengyét, így családomnak köszönhetően, kezdtem megnyugodni. Még nem ejtettem szót angyali szüleimről akik segítségével költöztünk haza, és ők készítették elő a lakást nekünk, és a mai napig oltalmaznak bennünket!
Igaz az unoka érkezése hallatán kiakadtak, de utólag úgy gondolom csak féltettek, mi lesz velünk.
A várandósságom, nagyon kellemes volt, teljesen más lett a testem a lelkem és az ízlésem.
2010 január elsejére voltam kiírva. Pici kincsem viszont túl jól érezte magát a pocómban, így egy kis rásegítéssel 14-én délután kettő óra öt perckor született meg, 3750g-mal és 54cm-rel, egészségesen.
Az első időszak elég nehéz, volt de szerencsére túléltük. A dolgot az is nehezítette, hogy beteg lettem, ami minden szörnyű emlékemnél borzalmasabb!
Nem gondoltam semmi rosszra, sőt élveztem a dolgot! Az első tünet a fogyás volt, amit a szoptatásnak tudtam be. Mindig is egy dundi galambra emlékeztetett az alakom, de most végre kezdtem kicsit csinosodni, de ezután elkezdődött a hasmenés, kezdetben néha- néha, majd egyre többször, végül már éjjel is, ehhez pedig csatlakozott az elviselhetetlen gyomorfájás. Több mint 40kg- ot fogytam pár hónap alatt és a problémám egyre csak fokozódott. Nem akartam orvosi segítséget, és a gyógyszeres kezelést pedig végképp elutasítottam, de végül nem volt már más lehetőség.
Nagyon nehéz idők voltak az egyszer biztos, de még erősebb lettem tőle, ezek is csak élmények, amik bölcsebbé és alázatosabbá tesznek.
Szép napot kívánok mindenkinek
Folytatás következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése