2012. október 23.-a. Szinte egy év telt el az utolsó bejegyzés óta. Aki eddig olvasta a blogomat az valószínűleg látja, nem tudom igazán mit is írjak, miről szóljon valójában a smile.
Mindig mosolyogni, még akkor is, ha csak pofonokat kap az ember. Marha nehéz!
Persze az is igaz, hogy az elmúlt évek arculcsapásai rendesen megedzettek. Már nem vagyok az a bőgőmasina, mint régen, de azért az örökös mosolygás még mindig nem megy, pedig igyekszem.
Kíváncsi lennék, hány ember van hasonló helyzetben, mint én, és mit tesznek ellene, amikor minden kilátástalan és nem tudod, hogyan tovább. hiába akarok kitörni ebből az ördögi körből valamiért újra és újra visszazuhanok ( sajnos az egész családommal együtt.). Tóth Gabi pont azt mondja amit én is szeretnék.
KITÖRNI A KISZABOTT KERETBŐL
Hallgassátok meg
Na mármost a nagy kérdés: HOGYAN?
Boncolgassuk kicsit a témát. Ha az elmúlt 15 évet nézem, hibát- hibára halmoztam. Vajon hány új esélyt kap az ember a sorstól, van e lehetőség ennyi hibás év után tiszta lappal kezdeni? Ha beismerem a hibáimat, lezárom- és elengedem a múltamat, lesz-e tiszta lap?
Apa nemrég mondta, hogy már késő és nincs lehetőségem, de nem akarom elhinni.
Anya mesélte, hogy kb. tíz éves koromig hihetetlen elszántsággal és akarattal csináltam mindent, hajtott a vágy, hogy első legyek, jobbá, sikeresebbé váljak.
A pontos okát nem tudom,miért szakadt meg az elszántságom, de most több mint tizenöt év távlatából és tapasztalatából újra erre vágyom.
Nem, nem csak vágyom rá hanem akarom, csupa nagybetűvel: AKAROM!!!
Terv az van bőven, és talán ez az egyik oka annak, hogy nem tudom igazán mi is az én nagy kitörésem címere.
Kezdjük el az egyik legrégibb tervemmel:
- Írás! Imádok írni levelet, képeslapot, verset, cikket, vagy bármit. Az első könyvem fejben már régóta megvan, illetve az első néhány gondolatot már megosztottam itt Gabrielle.
- Minden ami marketing!
- Tervezni, építeni, lak-berendezni
- Sütni- főzni
- Tanulni
Sorolhatnám még tovább is mi mindent szeretnék de nem lenne elég szám az érdeklődéseimnek.
Az írást írtam először és tényleg ez az egyik legkedvesebb dolog számomra. imádok kézzel írni, vagy akár gépelni is, csak fogalmam sincs van-e elég tehetségem hozzá, és ha van akkor hogyan csináljam úgy, hogy jövedelmező is legyen, hisz valamiből meg is kéne élni. Ahhoz hogy ez csak egy hobbi legyen, viszont valami másból kell előteremtenem az anyagi javakat. Ami jelen helyzetben sajnos a legfontosabb, hisz a mondás is úgy szól:
A pénz nem boldogít, de jó ha van!Na de vissza kanyarodva a kiinduláshoz, had osszam meg veletek egy versemet, ami már nem most íródott, hanem 2004 februárjában:
Fáj a kicsi szívem...
Szívemben, lelkemben hóvihar dúl
Hogy drága szeretteim megbántottak rútul.
Fáj a kicsi szívem, nagyon fáj,
Vérzik is szegény már.
Tettem jót, rosszat többet
Ezzel, fájdalmat okoztam drága szüleimnek
Bánom bitangul tetteimet
Ezért tűrök az ellenem vétkezőknek.
Így, talán hosszú idő múlva:
Megbocsátást nyerek
Mindazért a sok rosszért
Mit régen elkövettem.
Mert már tudom, milyen az
Hogy kit szeretsz megbánt:
Fáj a kicsi szíved, nagyon fáj
Vérzik is talán már!
Furcsa végigolvasni újra, de még mindig tetszik, remélem nektek is.
Azt hiszem eleget szövegeltem ma már így elköszönök és nekilátok háziasszonyi - és anyai kötelességeimnek.
Nem ígérek semmit, a következő bejegyzés időpontjára vonatkozóan, de ha máskor nem egy év múlva :-) újra itt leszek.
Addig is mosolygós, szép napokat mindenkinek.
Szerencsére főznöm nem kell úgyhogy a szövegelek egy kicsit.
kezdtem körbenézni magyar honban, ami éppen, hogy csak magyar, ezért is hívják a hűség városának. Akkor úgy gondoltam lehetőségek tárháza nyílik meg előttem, bár az igaz, az otthoni viszonyokhoz képest tényleg dömping volt.
